„Tarthatnak álmodozónak, bolondnak vagy akinek akarnak, mégis úgy gondolom: minden lehetséges.” /Nicholas Sparks/

Én próbálok optimistább lenni, emlékszem még nem is olyan régen elég negítívan álltam hozzá a dolgokhoz, és az a legérdekesebb, hogy nem is vettem észre. Mindig azt hittem, hogy reálisan tekintek a világra közbe meg nem igazán. De nem kell eltúlozni, nem voltam az a mindenben a rosszat látja típus, hanem inkább az, aki kevés esélyt lát egy dologban és ezért nem is vág bele. Most se mondom azt, hogy nagyon optimista lennék, de sokat javult. Hogyha tényleg megkéne itélnem, hogy optimista, realista, vagy pesszimista vagyok-e, akkor úgy gondolom, sőt biztos vagyok benne, hogy a realisták közé tartozom. És én ezzel elégedett vagyok. Ahogy mindig is mondtam, hogy a legjobb választás mindig az arany középút.

Az optimistákkal az a baj, hogy képesek elbízni magukat, és ha mindig mindenben a jót várják, akkor sok csalódás érheti őket, mert mindig minden nem lehet jó. Viszont egy optimista ember sokkal nyitottabb, és boldogabb, és ez áltak akár sikeresebb is.

A pesszimistáknál pedig pont ezeknek a dolgoknak az ellentkezője a jellemző. Szinte mindenben a rosszat látják, emiatt lehet, hogy az önbizalmuk is kevesebb. Egy pesszimista embernek általában nem jó a hangulata, mert nem fedezi fel az élet apró örömeit.

Ezért jó realistának lenni. A realista ember látja az érem mindkét oldalát, és így dönteni is tud, hogy melyik esetben melyiket érdemes használni.